Ipoly menti portyázás
„Megfogadta az utókor II. József királyunk intő szavait”
Az Ipoly Szlovákiában a Vepor hegységben ered. Teljes hossza 254 km. Ebből magyarországi szakasza 143 km. A folyó földrajzilag három szakaszra osztható. Felső folyása a forrástól (Látky) Ipolytarnócig terjed. A középső: Ipolytarnóctól Ipolyságig (Šahy) húzódik. Az alsó Ipolyságtól a Duna torkolatig, Szobig tart. A középső és alsó szakasz - kis kivételével (Ipolyság környéke) - napjainkban határfolyó.
Portyázzunk együtt az Ipoly középső szakasz felső részén! Salgótarján-táblát Karancsalja felé elhagyva a Tisza vízgyűjtő területéről a Dunáéra lépünk át, utunk a Dobroda völgyön keresztül vezet Litkéig. Itt balra fordulva, 6 km után az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc vasútvonalat keresztezve egy körforgalmon át érjük el az új Ipoly-hidak egyikét.
Portyánk első állomását Balassagyarmat – Szécsény – Ludányhalászi felől is megközelíthetjük akár vonattal egészen Ráróspusztáig. Itt kereszteződik a múlt a jelennel.
Hogy is volt?
Amikor II. József királyunk - a hagyomány szerint – a Buda–Kassa postaútvonal mentén a nyári hőségben meglátta az akkoriban épült hatbolthajtásos Ipoly-hidat Rárósnál, így szólt kísérőihez:
– „Uraim! Kevesebb hidat vagy több vizet!”
Mentségére legyen mondva, nem ő volt az egyetlen a történelem folyamán, akit megtévesztett az Ipoly szeszélyes vízjárása. Vyx alezredes a trianoni tárgyalások idején a tavaszi áradások során repülőgépről szemlélte meg a folyót, és ő hajózhatónak ítélte meg az Ipolyt. Állítólag „így lett” belőle határfolyó.
A közel 200 évig fennálló kőhidat „az utóbbi idők” sok és költséges újításai miatt nagy vita ellenére 1904-ben acélszerkezetes váltotta le, amelyet a németek 1944-ben felrobbantottak.
Közel 70 évnek (2011-2012) kellett eltelnie, mire megfogadták II József „intő szavait.” Bár az Ipoly most is szeszélyes, de úgy látszik a kevesebb is elég, csak legyen. A hárombolthajtásos kőhíd a keresztségben Madách névre hallgat és nem véletlenül. Hisz Madách Imre is sokat használta a II József-féle hidat csesztvei birtoka és az alsósztregovai szülőháza közti utazásai során
Portyánk második állomása - a hídon keresztül balra fordulva Nagykürtös (Veľlký Krtiš) felé vezető 585.sz. útból kiágazva - 6 km-re található Alsósztregova (Dolná Strehová), Madách Imre szülő- és nyughelye. Madách e kastély „oroszlán barlangjában” írta világhírű művét, Az ember tragédiáját. A kastély manapság múzeum. 2013 őszéig felújítás alatt áll. Kegyeletünket leróhatjuk a kastélyparkban található Madách-síremlék előtt, melyet Ádám bronzszobra díszít. Az alkotás Rigele Alajos munkája.
A falu végéhez közel található a szlovákok körében jól ismert 26–36 fokos termálfürdő működik 3–7 euró belépőkkel (H-V: 9.00–20.30 nyitva tartással.)
No de térjünk vissza az Ipoly völgyébe. Az első kereszteződésnél jobbra Bussa (Bušince) irányába fordulunk, s pár km után Rárósmúlyadon (Mul’a) vagyunk. A falu túlsó végén jobbra találjuk a Szent Erzsébet Kerektemplomot.
Az 1910-ben átadott első magyar vasbeton szerkezetű templom és egyben alapítójának, Körfy Rudolf családjának kriptája (altemplom) Medgyaszay B István tervei alapján készült
A templomot lefedő előre gyártott gömbhéj-cikkeket utólag betonozták össze. Érdekessége még a harangtorony, amely a körösfői templom tornyának vasbeton adaptációja. A templom külső kerületén álló angyalokat mintázó szobrok Sidló Ferenc alkotásai. . Csehszlovák időkben a templom kékre volt festve és a hívők kérésére se engedték átfesteni. Így az Ipoly völgyében vonatozók és utazók tekintetét alakja, de színe is még jobban vonzotta. Lehet, hogy ez volt a „szocialista idegenforgalmi marketing”. Mindenesetre ez a kíváncsiság sarkallt engem is, hogy immár kerülő nélkül közelebbről szemügyre vegyem e különleges Isten házát.
Ha nyári melegben lépünk a templomba, akkor érezzük igazán a különbséget a kő és a beton közt. Míg hagyományos építésű templomba lépve kellő hűvösséget érzünk, itt megcsap, a meleg, csak a földalatti altemplomban a kriptáknál érzünk némi hőfokcsökkenést.
Bár a határ mentén vagyunk, a közel 300 fős lélekszámból csak az egyharmada magyar. Tíz perces külső fényképezés után hívás nélkül a templom segítőkész magyar gondnokasszonya kalauzolt belülről minket. Belépő híján mi a perselybe dobott némi adománnyal háláltuk meg áldozatkész munkáját.
Rárósmúlyadról visszafordulunk a Madách-hídon át Litkén keresztül Ipolytarnócra portyánk harmadik állomása felé.
Az ipolytarnóci őstörténet több millió évvel ezelőtt kezdődött. A Botos-árok mentén egy hajdani ősfolyó hömpölygött, a folyó partján az iszapban madarak, gerinces állatok jártak, keltek, míg a szomjukat oltották a folyó vizéből.
Ám a természeti erők aktívabban dolgoztak akkoriban. A mai Etes falu környékén egy vulkán készülődött a kitörésre. Ezt az állatok is megérezték, ezért elmenekültek a környékről. A lábnyomuk azonban ott maradt, amit a vulkáni por, tufa beborított és konzervált az utókor számára. A vulkánkitörés nemcsak az állatok nyomát konzerválta, hanem egy hatalmas ősfenyőét is és így lett e hely a „Palóc Pompeji”. Nagyot ugorva az időben a tudósok XIX században figyeltek föl a területre, de csak a Horthy-korszak háborús éveiben kapott természetvédelmi besorolást. 40 év csipkerózsikai álom után 1986 óta látogatható a nagyközönség számára.
Szakembertől hallottam, hogy ide később is érdemes visszatérni, mert e terület annyi kiaknázatlan lehetőséget tartalmaz, hogy mindig lesz új látnivaló. Igaza volt. Az Európa Diploma egy színvonalat jelent, amit nemcsak tartanak, hanem felül is múlják. No de jöjjenek, és lássák Önök is.
Amire újdonságaikból kíváncsi voltam, az a lombkorona-tanösvény. A 8-10 méter magasságban és 150 m hosszban az ösvény a pihenőpontok közötti függőhídon járható.
E különleges tanösvény akár sétálójeggyel is megtekinthető, némi biztonsági oktatás és védőfelszerelés használatával. Rendkívüli élmény nyújt a látogatók számára.
(További hasznos infók az osmaradvanyok.hu/index.php?p=hu_home internetes oldalon találhatók.)
Ipolytarnócról visszafordulunk portyánk utolsó állomása felé Salgótarján irányába. Máris ott vagyunk a Dobroda patak völgyében található Komra-völgyi vagy másként Mihálygergei víztározónál. Litke után jobbra fordulunk a vízműnél. Itt az aszfaltút végén található a víztározó, fenn a domboldalon. Az emberben felvetődik a kérdés, hogy kerül ide fel a Dobroda patak. A helyiek azonban tüstént felvilágosítják az érdeklődő utazót.
Ez nem a Dobroda, hanem az Ipoly. Az innét jó pár km re található folyóból szivattyúzzák fel a vizet földalatti csővezetéken a tározóba és utána természetes eséssel kapcsolják az ivóvízhálózatba. A tározó érdekessége a japán levegőztető berendezés, melyet táblával illusztrálnak az erre járók számára a gát tetején.
A víztározó egyben kedvelt horgászhely is.
Érdekes, hogy az Ipoly magyar szakaszán, itt és a középső szakasz alsó harmadán, Dejtárnál van csak ivóvízkivétel a folyóból. A szlovákok azonban nemcsak több ivóvíznyerésre, hanem öntözésre is használják a folyót.
No de ne ez legyen a végszó, inkább az Ipoly Unió szlogenével térjünk mihamarabb vissza:
„Tekintsük a folyót folyónak, amely összeköt, és ne határnak, ami elválaszt”
Pálinkás B. Gábor
Mátraszőlős,2013.január
(ui. adatgyüjtés 2012 nyara)